²⁵Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, 

²⁶és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha”

(Szent Biblia: János evangéliuma 11: 25-26)

Isten az embert a maga képére, a maga dicsőségének, szeretetének felragyogtatására teremtette. Az embert a bűn megrontotta, istenképűsége összetört, de az Úr arra méltatta, hogy egyszülött Fiát adta azért, hogy megváltsa, istenképűségét helyre állítsa. Ezek a tények adják az ember méltóságát. Az Isten által ilyen méltóságra emelt embernek holta után illik megadnunk a végtisztességet, itt maradó hozzátartozói pedig gyászukban szorulnak rá leginkább Isten vigasztaló kegyelmére. A református temetési szertartás ennek megfelelően zajlik: az elhunytnak megadjuk a végső tisztességet, az itt maradottaknak hirdetjük Isten vigasztaló evangéliumát. A temetési szertartás középpontjában is Isten igéje áll. Ez az egyetlen vigasztalásunk, mikor ott állunk a halál rettenetes ténye előtt. Igen vigasztaló a szertartás során a sír mellett megvallani győzelmes hitünket az apostoli Hitvallás szavaival. Ebben a hitvallásban benne van mindaz, amit Isten igéje alapján hihetünk életünk és halálunk leglényegesebb kérdéseiben. Sajnos ma már vidéken is kevesen éneklik a temetési istentisztelet énekeit, pedig ezek mély imádságok, amelyeket szívből énekelve fölemelhetjük fejünket a gyász óráiban.

A temetési istentisztelet liturgiája

A ravatalnál:

• Ének
• Apostoli köszöntés
• Imádság
• Textus (az igehirdetés alapigéje)
• Igehirdetés
• Imádság
• Úri imádság (Mi atyánk …)
• Ének
• Áldás

A sírnál:

Fohász
A feltámadás és a keresztyén reménység alapját adó bibliai igék
Apostoli Hitvallás
Elbúcsúzás
Áldás
Ének (hantolás alatt)
Meghívás istentiszteletre, elköszönés